A verseny 2017. május 19. és 21. között került megrendezésre a Komárom-Esztergom megyei Tarjánban. Hetedszer álltam rajtvonalhoz a Tarjánban, harmadszor a hosszútávon. Van az a híres mondás, hogy egy címet sokkal nehezebb megvédeni, mint megszerezni. Az elmúlt három év hosszútávú győztese 2017-ben egy célért jött Tarjánba, ismét győzni akartak. Az első napon napsütéses, meleg időjárás fogadta a futókat a rajtnál. Egy óvatos, tartalékolós taktikára kívántam beállni az első napon, ahol 30 km volt a teljesítendő táv három körben. A első körben a 14-es bajnok Tresó Gábor egy iszonyatosan erős körbe kezdett, először szó nélkül akartam hagyni saját tempót futva, de a második körben rá kellett jönnöm, ha hagyom és egy jelentős előnyt sikerül kialakítania akkor súlyos hátrányba kerülök a további napokon így a második körben már jóval erősebb tempót kellett nekem is felvennem, mint amit terveztem. Forgács István sikerült nagyon leráznunk, de nekem sajnos a Gábor nem sikerült utolérnem, mivel a lejtőkön erősebb iramot tudott felvenni. A vége kicsivel több, mint 2 perces hátrány lett az első napon, nem csüggedtem, mert mindig a második nap volt döntő ebben a versenyben.  A második nap már kicsit hűvösebb, de jóval szelesebb időben rajtoltunk el a maratoni távra, ami egy négy körös küzdelmet jelentett számunkra. Ma is egy borzasztó erős körrel kezdtünk ezután megkezdődött Gáborral egymás forgácsolása a ki bírja tovább a gyilkos iramot csata. Sajnos ebben a csatában is Gábor nyert, bármennyire próbálkoztam a gyors lejtőfutásain nem bírtam tartani a tempót. A negyedik kör fordítójánál elismertem az újabb vereségem, így gratuláltam Gábornak, azért még próbáltam összehozni minél kisebb hátrányú lemaradást. Két nap után valamivel több, mint 6 perces hátrányom volt és eléggé reménytelen helyzetbe kerültem az utolsó félmaratoni csata előtt. Végül délután a Veszprém-Szeged kézilabda meccs után döntöttem el, hogy megpróbálom a lehetetlent, végül is a Veszprémi is felállt a padlóról a Szeged ellen és már nekem sem volt veszteni valóm. A 3. napon a szeles idővel és a sáros pályával kellett megküzdeni és a elérkezett a tegnap kidolgozott kétségbeesés taktikájának alkalmazása. Ez a taktika a teljes gázos futásra és az erőszakos előre törésre épült. A taktika már a pálya elején kibontakozott viszonylag rövid táv alatt, széles előnyt sikerült kialakítanom és a rövidtávosokat is toltam le a pályáról illetve a félmaratonon is akadt egy futó társam Varga Tamás Ervin személyében, aki sokszor a szenvedő alanya volt az agresszív előre törésnek. A első kör felénél, már látható volt a jelentős erőbeli fölényem így Gábor került lépéskényszerbe, mert egy pillanatra úgy látszott a lehetetlen nem létezik. A taktikát végig vittem, mert sikerült az utolsó méterig erős iramot diktálnom, a félmaratoni győzelem nem jött össze, mivel a friss Tamásnak a táv legvégén egy tempóváltással sikerült egy 25 méteres előnyt kialakítania, amit már nem voltam képes leküzdeni. A Gábor a végén okosan meghúzta a számára jól futható lejtős részt így, csak négy perces hátrányt sikerült rávernem, ami kevés volt a végső győzelemhez. A végeredmény a korosztályos első hely és az összetett 2. hely, de minden nap, a hanyagabb felkészültségi állapotomat figyelembe véve, sikerült javítanom a tavalyi időimen, ami több, mint 8 perces javulást eredményezett 2016-hoz képest, ami azért nem piskóta. Összességében elégedett vagyok magammal és jó kis versengés volt, Tresó Gábor sporttársamnak pedig gratulálok az értékes győzelemhez. Bár a kétségbeesés taktikája végül a teljes sikert nem hozta meg, de elmondhatom magamról, hogy a szóbeszédek alapján ilyen visszajövetelt még senki nem csinált e versenyen, így nagyon megérte.

A verseny eredménylistája ITT tekinthető meg.

A 3. nap eredménylistája ITT tekinthető meg.

Megbeszélés a maratoni befutó után
(Fotó: Kiss László)